Gázkazán
A gázkazán egy olyan készülék amely valamilyen éghető gáz, mely jellemzően földgáz vagy PB gáz elégetésével hőenergiát szabadít fel, a felszabaduló hőt közvetítőközeg segítségével - jellemzően víz - közöl távolabbi pontokra. A gázkazánokat a következő módokon csoportosíthatjuk.
Teljesítmény alapján történő csoportosítás:
Kis teljesítményű gázkazán ( 40kW alatt)
A 40 kW alatti teljesítményű gázkazánok jellemzően családi házak kiszolgálására készítik.
Nagy teljesítményű gázkazán (40kW és 40 kW felett)
A 40 kW körüli teljesítményű gázkazánok nagyobb családi házakba illetve kisebb társasházakba kerülnek beépítésre.
A gázkazánoknak nincs felső teljesítménykorláta, ipari célokra is használhatóak. A magasabb teljesítményigények kiszolgálása elérhető egy nagyobb gázkazán működtetésével vagy több gázkazán egybekötésével, úgynevezett kaszkádolással. A gázkazánokat az iparban "távhő" előállításra, közületek hőigényének kielégítésére, és ipari gőz előállítására használják.
Elhelyezés alapján történő csoportosítás:
Fali gázkazán
A fali gázkazánok nevükből is adódóan, falra szerelhető kivitelűek. Relatíve kis súllyal rendelkeznek, jó érintésvédelemmel vannak ellátva, ezért -általában!- fürdőszobában is elhelyezhetőek. Előnyeik az állókazánokhoz képest: kisebb helyigény, falra szerelhetőség (nagyobb variálhatóság az elhelyezésben), és a kisebb súly.
Álló gázkazán
Az álló kvitelű gázkazánok (általában) nagyobb teljesítményűek mint fali társaik, éppen ezért méreteik, súlyuk is nagyobb. Modern kivitelű változataik már belső terekben is elhelyezhetőek.
Funkció alapján történő csoportosítás
Fűtő gázkazán
A modern fűtő kazánok legtöbbje nemcsak fűtési célokra használható, hiszen használati meleg víz előállításra is képesek (lásd: kombi gázkazánok). Így helyettesíthetik a vízmelegítőt is.
Kombi gázkazán (kombinált üzemű gázkazán)
A kombi gázkészülékek funkcióik alapján többcélúak. Fűtésre és használati melegvíz előállítására is alkalmasak.
Hőközpont
A hőközpontok nagy HMV (azaz használati melegvíz) tárolóval vannak ellátva, így nagyobb melegvíz igények kiszolgásálására is képesek. A hőközpontok tárolói nagy mérettartományban mozognak, a néhány 10 literes változatoktól a több száz literes változatokig.
Égéstér alapján történő csoportosítás
Nyílt égésterű gázkazán
A nyílt égésterű (atmoszférikus) gázkazánok égéstere nincs elzárva a környezetüktől. Az égés során közvetlen környezetéből használja az oxigént (CO képződés lehetőségének veszélye).
Hátrányuk:
- elhasználják a környezetük levegőét,
- a füstelvezetéshez viszonylag nagy kéményt igényelnek (beépítésük, felhasználásuk csökkenő tendenciát mutat, ok: nehéz engedélyeztetés, stb.).
Zárt égésterű gázkazán
A zárt égésterű kazánok égéstere saját környezetétől elzárt, hiszen az égéshez szükséges levegőt minden esetben épületen kívülről nyerik, így nem használják el saját az épületek levegőét, ezáltal biztonságosabbak. A gázok elégetése is hatékonyabb ebben a formában, mert a gáz-levegő arány szabályozott.
Füstelvezetés alapján történő csoportosítás
Kéményes gázkazánok
A kéményes kazánok füstelvezetése egy kémény segítségével történik. A kéményes kazán hatásfokát nagyban befolyásolja a kémény méreteinek megválasztása (optimalizálása).
Turbós gázkazán
A turbós kazánok füstelvezetése egy úgynevezett "turbócsövön" keresztül történik. A füst elvezetését egy ventillátor biztosítja, ennek következtében nincs szükség túlméretes kéményekre. Mivel a füst áramlása itt a kéménytől független, ezért biztonságosabbak mint kéményes társaik.
Kondenzációs gázkazán
Kondenzáció fogalma: A légnemű anyagok hőmérséklete befolyásolja, hogy mennyi párát képesek magukban 
tárolni. A kondenzáció akkor jön létre, ha a magas hőmérsékletű páradús légnemű anyag elkezd lehűlni és ezáltal túltelítetté válik, minek következtében a benne lévő párát már nem képes magában tartani. Ha az anyag eléri az őrá jellemző harmatponti hőmérsékletet, a benne lévő levő pára kicsapódik.
A kondenzációs kazán:
A kondenzációs gázkazán olyan, magas hatásfokkal üzemelő kazán, amely az égéstermékben lévő rejtett hőt is (a füstgázban lévő vízgőz lecsapatásával) hasznosítja. A kéményen távozó égéstermék hőmérséklete alacsony, mindössze 40-45 °C, hiszen a gázkészülék a benne lévő rejtett hőt is hasznosítja a kondenzáció jelenségének felhasználásával. Ezért felesleges energia alig távozik az égéstermékkel együtt a szabadba.
A pára lecsapatás felhasználásával, a hagyományos gázkészülékekkel szemben a kondenzációs gázkazán 100 % felett hatásfokra is képes. A régi számítási mód szerint az elméleti maximum esetén nem vették figyelembe a kéményen keresztül távozó hőenergiát. Ha ezt is hasznosítják, akkor kb. 11% többlet keletkezik.
Kedvező üzemeltetési körülmények esetén – külső hőmérsékletérzékelős termosztát alkalmazásával – a kondenzációs gázkazán 20-35% megtakarításra képes egy régebbi típusú hagyományos gázkészülékhez képest. Mindez azért lehetséges, mert az átmeneti +5 °C – 0 °C hőmérsékletű időszakokban különösen magas a kondenzációs gázkazán hatásfoka a többivel szemben. A teljes fűtési idényt figyelembe véve pedig ez a hőmérséklettartomány sokkal gyakoribb, mint a -15 °C és az alatti hőmérséklet.
A kondenzációs kazánok környezetkímélők. Műszaki megoldásukból kiindulva a levegőbe kibocsátott káros égéstermék-komponensek (CO, NOx stb.) mennyisége töredéke a hagyományos gázkazánokénak.
A kondenzációs kiskazánok speciális előkeveréses égővel működnek. A ventilátor a hőigénynek, illetve a fűtésszabályozónak megfelelően változtatja a fordulatszámot, és ezen keresztül a kazán teljesítményét. Egy arányszabályozó a mindenkori levegőmennyiséggel arányos gázmennyiséget juttat a gázarmatúrán keresztül az égőhöz. A gáz-levegő aránya is állandó, és ez igen jó hatásfokú nagyon csekély mértékű levegőt szennyező károsanyag-kibocsátást eredményez.
Kondenzációs gázkazán esetén - a csúcsteljesítmény közeli üzemállapot kivételével - savas kémhatású kondenzvíz keletkezik. Szinte folyamatosan csepeg a készülék alatt a kifolyón a kondenzvíz, amit vékony vezetéken el is kell vezetni a csatornahálózatba. Ezért a füstgázokat a hagyományos gázkazánokétól eltérő módon, műanyag csövön kell elvezetni.
A kondenzátum normál méretű kazánok (140kW-nál kisebb teljesítményű) esetében közvetlenül beengedhető a szennyvízhálózatba. Magyarországon csak nagyobb kazánoknál írják elő semlegesítő berendezés alkalmazását. Magyarországon a GMBSZ a 140 kW alatti teljesítményű kondenzációs kazánoknál megengedi a kondenzátum semlegesítés nélküli bevezetését a közcsatornába. A nyugat-európai országokban általában 200 kW, vagy e feletti teljesítményű kondenzációs kazánoknál írják elő a kötelező semlegesítést.
Háztartások szintjén a savas kondenzátum tulajdonképpen hasznos, hiszen a szennyvíz mindig lúgos (mosó- és mosogatószerek), és azt a tisztítóműben savval semlegesíteni kell. Kvázi a savas kondenzátum a csatornában ún. elősemlegesítést végez. Mivel a háztartásokban keletkező szennyvíz mennyisége nagyságrenddel nagyobb, mint a kondenzációs kazánoknál képződő savas kémhatású kondenzátumé, a kondenzátum csak kis mértékben csökkenti a szennyvíz lúgosságát (minimális mértékben savasít). A szennyvízelvezető lefolyócsöveknél ma már szinte kizárólag műanyag csöveket alkalmaznak (KG PVC), amelyek savállók, így azok károsodásától sem kell tartani.
A hagyományos gázkazánok régi, bélelt kéménye nem alkalmas kondenzációs gázkazán üzemeltetésére. Olyan égéstermék elvezető rendszert kell alkalmazni, amely dupla falú és középen műanyag csövet tartalmaz.
A hőszivattyú arra szolgál, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt vonjon ki és azt magasabb 
hőmérsékletű helyre szállítsa. A hőszivattyú elvileg olyan hűtőgép, melynél nem a hideg oldalon elvont, hanem a meleg oldalon leadott hőt hasznosítják. Minden olyan fizikai elv alapján készülnek hőszivattyúk, melyeket a hűtőgépeknél is használnak. Leggyakoribbak a gőzkompressziós elven működő berendezések, de léteznek abszorpciós hőszivattyúk is. A hőszivattyúk fordított üzemmódban is működnek, ekkor a melegebb hely hűtésére is használhatók.
A gőzkompressziós hőszivattyúkban alkalmasan választott hűtőfolyadék gőze áramlik zárt csővezetékben. A gőz a fűteni kívánt oldalon elhelyezett kondenzátorban lecsapódik, miközben hőjét a kondenzátor csőfalán keresztül átadja vagy a helyiség levegőjének, vagy a központi fűtés vizének. Ezután a cseppfolyós hűtőközeg fojtószelepen keresztül expandál, eközben hirtelen elpárolog és hőmérséklete lecsökken. A kisnyomású, hideg gőzt a hideg oldali hőcserélőben a külső környezet felmelegíti, majd a kompresszor összesűríti és visszajuttatja a kondenzátorba, és a folyamat megismétlődik. Megfelelően kialakított hőszivattyúban az áramlás iránya megfordítható, ekkor a berendezés fűtés helyett hűti a helyiséget. A legtöbb esetben a hőszivattyúk hőforrásul a külső levegőt, talajt, esetleg természetes vizeket használnak.
A napkollektor olyan épületgépészeti berendezés, amely a napenergia felhasználásával közvetlenül állít elő 
fűtésre, vízmelegítésre használható hőenergiát. Esetlegesen fűtésre (is) történő alkalmazása az épületet kiemelten jó hőszigetelését feltételezi, és Magyarország éghajlati, és napsugárzási viszonyai között önállóan fűtésre csak korlátozottan használható, tavasszal és ősszel az ún. átmeneti időszakban történő fűtésére önállóan is használható, de télen csak kisegítő fűtésként jöhet szóba az alkalmazása . Hőcserélő közege jellemzően folyadék, de a levegőt használó változatai is elterjedtek. A hétköznapi nyelvben gyakran összetévesztik a napelemmel, de ez tévedés, hiszen a napelem funkviója, hogy a napsugárzás energiáját elektromos energiává alakítja.
A napkollektor fényelnyelő rétegét abszorbernek is nevezik. Ez a réteg a fény elnyelése által melegszik fel, majd a hőt egy csőkígyón át vezetik el (szivattyú alkalmazásával). A csőkígyó másik oldalán hőszigetelő réteg van, ennek feladatai: a hatékonyság fokozása és az átégetés megakadályozása.
Derült, napos időben egységnyi idő alatt hozzávetőleg 1 kW erősségű sugárzás érkezik minden négyzetméternyi felületre. Az éves, átlagos napsugárzás Magyarországon 3,17 kWh négyzetméterenként naponta.
